Hatásvadászat  

Az egész autóátépítős ötlet 1971-ben indult útjára, az utóbbi évek darabjai már jóval szelídebbek. A legutolsó átalakított Transit, tavaly jelent meg a Genfi Autószalonon. A Ford belgiumi tesztpályáján dolgozó mérnökök szabadidejükben fejlesztették ki a Transit Connect X-Press-t. Az áruszállítóba, az előző Focus RS, 215 lóerős motorját és komplett hajtását tették. A végsebesség 210 km/óra, a gyorsulás 7 másodperc százra.
A következő egy másodperccel lassabban gyorsult százra, de ő már a „nagy” Transitból lett kialakítva. A kétezres Birminghami Auto Show-n leleplezett gép, alig különbözött a széria verziótól. A beavatkozások után, 165 lóerőt és 410 Nm nyomatékot tudott a dízel, a testes karosszériát jól mozgatta, mert 210-et ment. A Connecthez hasonlóan a Transit WRT is kapott bukóketrecet.
A Transit Supervan 3 következett a sorban. A Supervan széria egész más volt mint az említett utódok, őket úgy kell elképzelni, mintha egy F1-es autó technikáját ötvözték volna a Transit külsejével. Elméletben a hármas kiadás lett volna a legütősebb, mert 650 lóerős, 13 ezret forgó Formula 1-es erőmű üvöltött a raktérben. A Cosworth HB V10-zel akkoriban Senna és Schumacher nyertek futamokat. Dupla tárcsás tengelykapcsoló, szénszálas féktárcsák, Goodyear F1-es gumik jellemezték a szuper Transitot. A kocsi kiállítási autóként álldogált sokáig, először az 1995-ös Birminghami Motor Show-n mutatkozott be. Komoly sebesség próba a hollandiai Zandvortban történt (1998), ekkor Michael Vergers Formula Ford pilóta alatt megállt a motor. Hogy később is mozgásképes legyen, a rövid élettartamú F1-es motort felváltotta a Ford Cosworth Pro Sports 3000 típusú, 260 lóerős V6-os erőforrás. A különleges sebességváltót is lecserélték. 
Légellenállás szempontjából ez a verzió volt a legjobb: látványos hátsószárny, durva leültetés, levegő csatornák a kocsi alatt és hatalmas első légterelő jellemezte. A 890 kilós autó valószínű simán ment volna 300 fölött az eredeti motorjával, mert a „kicsivel” 240 km/óra volt a vége. A kiállítási autó 2001-ben vonult vissza a közszerepléstől.    
A Supervan 2, 1984-ben látta meg a napvilágot, a Stuart Tuning tervezte és állította talpra. A F1-es csapatoknál is dolgozó Tony Southgate, a Le mans-i 24 óráson szereplő Ford C100-es sportautó alapjaira építette az áruszállítót. Az 590 lovas nyolchengeressel szerelt gépet Martin Brundle vezette, legnagyobb sebessége 283 km/óra volt.
Az eredeti ötlet első példánya 1971-ben, az angliai Brand Hatch versenypályán debütált húsvét hétfőn. A legelső Transit rakterében kapott helyet a Le Mans-i 24 óráson győztes Ford GT40, ötliteres motorja 425 lóerővel. A Terry Dury Racing épített Transit, 21,6 másodperc alatt gyorsult 160-ra, végsebessége 240 km/óra volt.
BA